Manapság nem egyszerű sehol sem buszvezetőnek lenni – mondja egy vidéki Volán-cég gépkocsivezetője. Nem túl hangosan, jobb, ha mások nem hallják. Legtöbbjük túl van terhelve. Igaz, hogy van, akik csak két naponta dolgozik, de akkor 20 órát is szolgálatban van. A vezetési ideje minden sofőrnek általában 9 óra, de a közötte lévő időt is a végállomáson, szolgálatban tölti. Ez pedig nem könnyű.
Nehogy azt gondolja, hogy ezért megfizetnek – fűzi tovább a gondolatot. A 20 órából általában csak 10-11 órát fizetnek. Ebből már munkaügyi perek is voltak, természetesen a Volánbusz nyert. A perelő sofőröket pedig már ne keresse a cégnél! Ilyen ez a világ.
A munkaidő csak egy a problémák közül. Mindenért a buszvezető felel. Ellentétben a BKV-val vagy MÁV-val, a Volánbusznál a sofőrt is büntetik, nem csak az utast, ha valami nincs rendben a jegy vagy bérlet körül. Ha az utas tovább utazik, mint ameddig a jegye szól, akkor őt is szankcionálják. Ha hiszik, ha nem, előfordult, hogy a sofőrtől 15 ezer forintot vontak le azért, mert nem vette észre, hogy az egyik utas elaludt, és így tovább vette igénybe a Volán szolgáltatását.
Milyen buszokkal járnak? Az IKARUS buszok hazájában ma ott tartunk, hogy mások által levetett, bontóba küldött használt buszokkal kell helytállniuk. Többségük régen túl van az egy millió kilométeren.
Németországból behozott buszokról van szó. Igaz, hogy van bennük légkondicionáló berendezés, de nem a magyar nyarakra van méretezve. Naponta hibásodnak meg. A régi IKARUS buszok elhúzható ablakokkal voltak szerelve, amelyeken átáramlott a levegő és eléggé elviselhetővé tette az utazást. Az egymáshoz közeli megállók eleve lehetetlené teszik a járművek utasterének a lehűtését.
A Budapesten belül közlekedő Volánbusz járművek megállnak a BKV megállóiban is. Nem igazán értelmes dolog, de így döntöttek. A járművek állapota nem nagyon felel meg a mai követelményeknek. Gazdasági szempontokból sem lehet megindokolni a használt, öreg járművek előnyben részesítését az új járművekkel szemben. Fel kell tenni a kérdést: miért éri meg egy alvállalkozónak új járművekkel szolgáltatni és miért nem éri meg a magyar állami vállalatoknak? A válasz egyszerű. Az alvállalkozó nagyobb kilométerdíjat kap, minta az állami vállalat. Ez igaz a Volánbuszra és a BKV-ra egyaránt.
A gazdaságos üzemeltetés feltétele az egységes járműpark, a javítási háttérbázis megteremtése, a szakemberek folyamatos képzése, megfelelő bérezése. Nincs az a nyugat-európai állami vagy magáncég, amelyik a magyar gyakorlathoz hasonló módon üzemeltetne egy gépjármű-flottát. Ha ők nem engedhetik meg maguknak, akkor mi sokkal szegényebbek, miként engedhetjük meg? Sokan azt mondják, hogy a buszbeszerzés pénzeiből visszafolyik a döntéshozók zsebébe, sőt az alvállalkozó is visszacsurgat egy kicsit. Igaz vagy nem igaz, nem tudjuk.
De egy biztos: nem olyan jó dolog buszvezetőnek lenni.
Thürmer Gyula
magyarno.com
